Sziasztok! Dijja vagyok. Meghoztam az első részt. A következőt pedig Nikki fogja. Remélem tetszeni fog nektek ez a kis történet. KÉRÜNK MINDIG KOMIT!!:D Jó olvasást! Puszi.
- Anyu,megmondtam, hogy nem érdekel az amit mondasz. Fogadj el olyannak, amilyen vagyok-ordítottam neki. Megint a szokásos veszekedés. Miért vagyok befordulva, miért élek egy fantázia világba...blah-blah-blah...
- Milly,én elfogadlak így...de a véleményemet azt megfogom mondani...és nem tetszik, hogy ilyen vagy.
- Ha nem tetszik, akkor ez van. Én most elmegyek egy kicsit. Majd jövök-mondtam neki valamivel higgadtabban.
Kiléptem az utcára és elindultam az erdő felé. Még világos volt, így simán beljebb merészkedtem. Minden olyan csendes, olyan nyugodt volt. Úgy egy órája sétálhattam, mikor egy fehér csík haladt el mellettem. Láttam, hogy megáll és a következő pillanatban már előttem termett. Hófehér bőre volt és fekete szeme. Szőke,kócos fürtjei az arcába hulltak. Hirtelen elkapta a derekam és megharapta a nyakam. A félelemtől még elfutni se tudtam. Mikor megharapott éreztem, hogy elkezd égni a testem. Egy sötét helyre érkeztem, ahol a tűz egyre jobban égett. Nem tudtam, hogy mióta feküdhettem így...talán egy vagy két napja. Az égető érzés már kezdett kimenni a végtagjaimból és a szívem felé vette az irányt. Olyan hangosan dübörgött, hogy azt hittem felrobban. Már a vége felé járhatott mert egy hangos durranással megadta magát. Mindent jobban éreztem, jobban hallottam. Mikor kinyitottam a szemem észre vettem, hogy a látásom is javult. Messzebbre elláttam, mint emberként...és itt volt a bökkenő...nem voltam már ember.
Kaparó érzést éreztem a torkomban. Kis szívdobogásokat hallottam, azonnal odarohantam. Szegény kis állatoknak nem volt menekülési idejük. Rávettem magam az egyik őzre, majd a nyakába méllyesztettem a fogam. Mikor végeztem eldobtam az állat elernyedt testét. Most jutott el a tudatomig, hogy mivé váltam. VÁMPÍR lettem, és ezen nem tudok már változtatni. Bele kell törődnöm a sorsomba. Szüleimhez nem mehetek vissza, mert akkor tuti rátámadok valamelyikre. Így maradt az, hogy egyedül „élem” az „életem”. Azt tudtam, hogy nem akarok embert ölni, és kiálltam az elhatározásom mellett. Indulás előtt leterítettem még egy szarvast. Majd folytattam az utam a szomszéd városba...Forksba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése