4.fejezet

 Sziasztok,meghoztam a következő fejezetet.Mivel Dijja rövidet írt,itt az extra-hosszú pótlás!
Nem lett bétázva,szóval bocsi a hibákért!pux:Nikki XD


Hosszú,nagyon hosszú ideje tengetem mindennapjaimat a kastélyaimba elbújva.Ezek az emlékek a kezdetekről ritkán jönnek elő,de olyankor újra és újra átélem őket,igaz,csak a fejemben.Azt nem mondanám,hogy a lelkemben is,mert szerintem nekem nincs lelkem.Több,mint 80 év alatt magáról az "ember" csak megtudja az igazságot-de vannak olyan kapuk,amik sokáig,vagy örökre zárva maradnak odabent.
Persze azért élvezem a dolgot.Több pénzem van,mint a királyi családnak együttesen.7 kastély,1 vár,16 villa,9 luxusnyaralóm van elszórtan Amerikában és Európában,ahol felváltva élek hol itt,hol ott.5 sima kocsi,és 8 luxusautó boldog tulajdonosa vagyok.Emellett egy egész szálloda-láncot építettem ki-az emberek azt hiszik,hogy én a régi Camilla Rhys unokája vagyok,és családi vonás,hogy az "anyám" is és én is ugyanúgy nézünk ki,mint a "nagyi".(Igaz,az "anyám" barna hajú volt,a "nagyi" meg vörös-mire jó egy kis festék!)Most is egy újabb épületet szerzek meg,restauráltatok-bővíttetek,és nyitok meg a Rhys Eternal Hotel legújabb tagjaként.Forksban.
A divatban az a jó,hogy mindig visszajön a régi idők stílusa.És most pont azt éljük,mikor semmilyen változtatás nélkül a 2005-2010-es éveké van listán.Az,amelyikben tinédzser voltam,azé,amikor ez lettem.
Beléptem a saját pláza szerű gardróbomba.Egy azúrkék,koptatott farmer,zöld hátul kötős,lamé,passzos póló és egy pár zöld velúr,kivágott orrú,kígyóbőr csatos körömcipő összeállítás mellett döntöttem.Csipke fehérnemű kreációba bújtam,majd a választott darabjaimba.Szőke(eredeti),derékig érő tincseimet átfésültem,és lófarokba kötöttem egy zöld szalaggal.Belenéztem az egész alakos tükörbe,és lehet,hogy önteltség,de mint mindig,szépnek találtam magam.Nem sminkeltem,hisz felesleges lett volna.Vámpír vagyok,az istenért!Mit ér ennek lenni,ha ronda vagy?!
A csomagjaim már a magánrepülőn voltak,így beszálltam egy Fordba,és a gázra tapostam.Az autóúton alig voltak páran,és padlógázzal száguldoztam.Sajnos vámpír létemre nem vettem észre a rendőrkocsit.Egyszer csak felkapcsolták a villogójukat,úgyhogy lehúzódtam az út szélére.A 2 rendőr kiszállt az autójukból,és míg az egyik ott maradt,a másik hozzám sétált.Leengedtem az ablakot.
-Jó estét,biztosúr!-köszöntem franciául.
-Mademoiselle!-biccentett.Felvillantottam egy Colgate-mosolyt.
-Van valami probléma,Monsieur?-nyitottam nagyra a szemeimet.
-E-egy kissé gyorsan h-hajtott,manquer-dadogta zavartan.-Kérhetném a papírjait?
-Hát persze-bólintottam,és egy újabb mosollyal ajándékoztam meg.A szíve már túl gyorsan vert,és féltem,hogy szívrohamot kap,elvégre nem egy 20-on évessel volt dolgom.Benyúltam a táskámba.-Tessék!
A rendőr elvette a papírokat és lapozgatni kezdte:a jogsimmal kezdte,aztán az útlevelemmel folytatta.-Hova siet ennyire,Mademoiselle Rhys?
-Tudja Amerikába utazom,s a repteren már vár a gépem.Nehéz csak úgy egy újabb repülési engedélyt szerezni,és fontos dolgom lesz-vágtam kétségbeesett képet.Ez mindig bejön.
A rendőr egy pillanatra még engem nézett,majd a kezembe adta az iratokat:-Menjen csak,Mademoiselle.De nehogy valami baj történjék Önnel közben-figyelmeztetett,majd hátrébb lépett.
Mielőtt a társa bármilyen formában közbe léphetett volna,szépen kikerültem a pasast,és a finoman a gázra léptem.Aztán kikerültem a látókörükből,és újra padlógázba váltottam.
Vezetési stílusomnak hála hamar megérkeztem a saint quentin-i reptérre.A kifutón már ott állt az átalakított utasszállítóm.Néhány paparazzi kereszttüzében felszálltam a gépre,ahol az asszisztensem már várt.Elhelyezkedtünk a kényelmes fotelokban,bekapcsoltuk az övünket.12 és 3/4 perc múlva megkapta a pilóta a felszállási engedélyt.A gép lassan gurulni kezdett.Majd egyre nagyobb sebességre kapcsolt,míg végül a levegőbe emelkedtünk.Mikor a gép elérte a megfelelő magasságot,leoldottuk magunkról a biztonsági hámot.Ms.Audry Carter,az asszisztensem,aki 1,5 éve dolgozik mellettem,az aktatáskájába nyúlt.Kihúzott belőle egy mappát,majd felém nyújtotta.
-Utána kutattam Forks épületeinek.Ezeket tudtam összeszedni.-Átvettem az aktát,és kinyitottam.-Kérdezhetek valamit,Milly?
-Már megtetted-néztem kreolos arcára.-Mond!
-Miért pont egy olyan jelentéktelen kisváros,mint az amerikai Forks?Hisz ott tényleg semmi látványosság nincs,arról nem is beszélve,hogy átlagban az év 360 napján esik valamilyen csapadék-ráncolta szép ívű homlokát.
-Tudod,Audry...Nekem sokat jelent Forks...Neki köszönhetem,hogy az vagyok,ami....
-Ezt...hogy érted?-emelte magasba a szemöldökét.Jelentőségteljesen pillantottam rá.Megbíztam Audryban.Hosszú évek óta ő az első asszisztensem,aki tudja rólam az igazságot.Ő az első ember 80 évem alatt,akiben megbízom annyira,hogy az "életemet" is rábíznám.-Ott lettél vámpír?
-Majdnem-húztam magam alá a lábaimat egy sóhaj kíséretében.-Port Angelesben éltem a szüleimmel.A szomszédban...Akkoriban volt egy világsikerű könyv...Már 50 éve leáldozott a csillaga,kevesen ismerik,azok is idősebbek.
-Mint te-vigyorgott közbe a lány.
-Igen,mint én-nevettem fel.
-Mi történt?
-Az a könyv lett az életem...Twilight volt a címe,Stephenie Meyer egyik nagy sikerű alkotása.Akkoriban tizen éves fejjel rajongtam érte.Edward Cullen,a szívtipró vámpír,Robert Pattinson pedig a sármos színész,aki őt alakította a könyvből készült filmben...Úgy hittem,a történet igaz.Hogy a Cullen család,hogy a vámpírok valóban léteznek!Álomvilágban éltem,állandóan arról fantáziálgattam,hogy közéjük fogok tartozni,hogy a rege megelevenedik...Egy nap csúnyán összevesztem a szüleimmel.Nem az volt az első eset,de az utolsó...Anyámék szerették volna,ha újra rendes életet élnék,ha ismét lennének barátaim,és nem csak akkor mennék el otthonról,ha suli vagy edzésem volt...Mikor kicsit csillapodtak a kedélyek,elmentem sétálni.Imádtam az erdőt,megnyugtatott.A maga varázsával elbűvölt...Nem emlékszem mennyi idő telhetett el az indulásom óta,de megtámadtak....Az az éjfekete szempár örökre az emlékezetembe véste magát.Kiszívta  a véremet,és magamra hagyott.De ahelyett,hogy belehaltam volna,a mérge elterjedt a testemben....és átváltoztam.
-Szóval ezért...
-A Twilight Forksban játszódott-fejeztem be a beszámolóm.
-Oh-nyílt el Audry szája,ahogy a szeme is elkerekedett.-Értem...Asszem.
Ezután nem szóltunk többet.Audryt pár óra múlva elnyomta az álom,míg én éberen figyeltem a felhőket,és a múltamon gondolkoztam.Mikor a lány mocorogni kezdett,finoman felemeltem az egyik a karomba,és egy gombnyomással ággyá alakítottam az ülőalkalmatosságot.Lefektettem rá,betakartam,én pedig a "szoba" másik végében letelepedtem az íróasztalhoz.Magam elé tettem a mappát,nagy levegőt vettem,és ismét kinyitottam.
Oldalanként más-más épület volt feltüntetve minden adattal.Kik a lakói,mikor épült a ház,stb.A legelső oldalon pedig egy térkép volt a városról,színes parcellákra bontva,felcímkézve.A kékek a lakóépületek.A zöldek a természet,a sárgák a középületek.És középen egy nagy piros zóna a régi középiskola,amit 13 éve lecseréltek egy újra.De az ó még mindig ott áll...Na az lesz az enyém!
Olvastam a város jóformán teljes ismertetőjét.Csak tudnám,hogy egy 22 éves emberlány hogy tud meghekkelni egy város központi gépét?Több ezer mérfölddel messzebbről?A 143.oldalról fordítottam a következőre.

Sullivan-rezidencia

52 éve épült a villa,azóta 2 éve lett restaurálva.A Sullivan családé generációk óta.Jelenlegi birtokosai 2 éve költöztek a városba.

Lakói

Dr.Carlisle Sullivan: a városi kórház alkalmazottja,31 éves,házasságban él
Esme Anne Sullivan: építészmérnök,30 éves,házasságban él
Emmett Sullivan: gimnáziumi tanuló-12.évfolyam,18 éves,jegyességben él
Rosalie Lilian Leigh: gimnáziumi tanuló-12.évfolyam,18 éves,jegyességben él
Jasper Leigh: gimnáziumi tanuló-12.évfolyam,18 éves,jegyességben él
Edward Sullivan: gimnáziumi tanuló-11.évfolyam,17 éves
Mary Alice Sullivan: gimnáziumi tanuló-11.évfolyam,17 éves,jegyességben él
Mi????Ez...lehetetlen!ŐK LENNÉNEK CULLENÉK??????