3. fejezet

Sziasztok! Dijja vagyok. Holnap utazok Balcsira így gyorsan felteszem a 3.-at h Nikki tudja hozni a negyediket. Jó olvasást! Puszi nektek!

Úgy fél órája érkeztem meg a szigetre, mindenki megbámult. Hallottam különböző megjegyzéseket. Mint például a "Milyen szép!" meg a "Hmm...Talán meghívom egy estére..",de voltak akik irigykedtek rám. "Nézd már meg, hogy néz ki. Az a nadrág...nekem szebb van!" és hasonlók. Komolyan mondom,az emberek néha olyan ironikusak. Mikor nem figyelt senki,elloptam egy fekete kocsit. Nem is akár milyet,egy BMW X6-ot. Sötétített ablakokkal, muszáj, hogy sötét legyen,mert a fénytől csillog a bőrünk. A kocsi gyors volt,a reptérről úgy 15 perc alatt odaértem a kastélyhoz. A tulajdonos már ott volt. Még Seattle-ben hívtam fel, hogy megszeretném venni a "házat". Leparkoltam a ház előtt és emberi tempóba szálltam ki a kocsiból. Hallottam ahogy a férfi szívverése felgyorsul, ahogy megpillant.
A kastély nagyon tágas. Ahogy körbe vezetett,beleszerettem. Már elterveztem, hogy mi hol lesz. A felső szinten van 8 szoba, abból 7 erkélyes és az erkélyek az erdőre néznek. Igen,a házat erdő veszi körül.Na ott tartottam, hogy a 7 szoba közül az egyik lesz az enyém és amin nincs erkély az pedig a dolgozó szobám. A többit meg vendég szobának alakítom ki. Mindegyikhez tartozni fog egy fürdő és egy nagy gardrób. Az alsón pedig a nappali és a konyha. Ahogy körbementünk megnéztük a garázst is ami a házhoz épült és két szintes. Azt bekell, hogy valljam,nagyon elhagyatott és koszos,de idővel rendbe hozom. Kifizettem a házat és mikor elhajtott a volt tulaj-mert már ÉN vagyok az-elkezdtem kitakarítani az egészet.

Sajnálom, hogy ez ilyen rövid lett. A következő hosszabb lesz. Én most elbúcsúzom. Majd augusztusba írok. Addig Nikki hozza a negyediket. Puszi ♥