Egy könyvet szeretni egy dolog.Rajongónak lenni is.De egy addig tökéletes életet feláldozni egy álomvilágért?És ha kiderülne,hogy a mese mégsem az?Hogy amiért annyira küzdöttél emberként,valóban létezik?Vajon belecsöppenve a végzetedet hozó tündérmesébe továbbra is úgy éreznéd,nem egy rémtörténet részese lettél?

2010. július 23., péntek

3. fejezet

Sziasztok! Dijja vagyok. Holnap utazok Balcsira így gyorsan felteszem a 3.-at h Nikki tudja hozni a negyediket. Jó olvasást! Puszi nektek!

Úgy fél órája érkeztem meg a szigetre, mindenki megbámult. Hallottam különböző megjegyzéseket. Mint például a "Milyen szép!" meg a "Hmm...Talán meghívom egy estére..",de voltak akik irigykedtek rám. "Nézd már meg, hogy néz ki. Az a nadrág...nekem szebb van!" és hasonlók. Komolyan mondom,az emberek néha olyan ironikusak. Mikor nem figyelt senki,elloptam egy fekete kocsit. Nem is akár milyet,egy BMW X6-ot. Sötétített ablakokkal, muszáj, hogy sötét legyen,mert a fénytől csillog a bőrünk. A kocsi gyors volt,a reptérről úgy 15 perc alatt odaértem a kastélyhoz. A tulajdonos már ott volt. Még Seattle-ben hívtam fel, hogy megszeretném venni a "házat". Leparkoltam a ház előtt és emberi tempóba szálltam ki a kocsiból. Hallottam ahogy a férfi szívverése felgyorsul, ahogy megpillant.
A kastély nagyon tágas. Ahogy körbe vezetett,beleszerettem. Már elterveztem, hogy mi hol lesz. A felső szinten van 8 szoba, abból 7 erkélyes és az erkélyek az erdőre néznek. Igen,a házat erdő veszi körül.Na ott tartottam, hogy a 7 szoba közül az egyik lesz az enyém és amin nincs erkély az pedig a dolgozó szobám. A többit meg vendég szobának alakítom ki. Mindegyikhez tartozni fog egy fürdő és egy nagy gardrób. Az alsón pedig a nappali és a konyha. Ahogy körbementünk megnéztük a garázst is ami a házhoz épült és két szintes. Azt bekell, hogy valljam,nagyon elhagyatott és koszos,de idővel rendbe hozom. Kifizettem a házat és mikor elhajtott a volt tulaj-mert már ÉN vagyok az-elkezdtem kitakarítani az egészet.

Sajnálom, hogy ez ilyen rövid lett. A következő hosszabb lesz. Én most elbúcsúzom. Majd augusztusba írok. Addig Nikki hozza a negyediket. Puszi ♥

2010. július 19., hétfő

2.fejezet

Sziasztok,Nikki vagyok.Itt a 2.fejezet.Vasárnap elutazom,így a frisst Dijja fogja hozni.pux :Đ


Még sosem jártam Forksban,bármennyire is közel lakok,laktam hozzá.Pár perces volt az út,és nagyon élveztem a sebességet.Semmihez sem volt fogható.Szabad voltam.Talán ahhoz hasonlítható,mikor szaltózok,vagy hasonló nagy ugrások,ahol van némi időm "repülni".De még az is korlátok közé van szorítva,hisz nem lehet akárhogy teljesíteni egy feladatot.Viszont ez....A teljes,tökéletes szabadság.Nincs edződ,aki rád szól,mert egy mp-cel tovább voltál a levegőben.Nincs rendőr,aki megbírságol,mert túl gyorsan hajtottal.Egyedül vagy a természetben.És azt teszel,amit akarsz!
Persze nem teljes mértékben,hisz ott a Volturi.Eleget olvastam a Twilightot ahhoz,hogy tudjam minden egyes szavát.A fajtánk királyi családja.Kár,hogy nem ír róluk többet.Gonoszak vagy jók?És tényleg.Stephenie honnan tud róluk?Rólunk?Hisz már én is vámpírok közé tartozom,már én is egy vagyok közölük.Vegetáriánus leszek,ez nem kétség.Cullenék viszont nem élnek itt.Nincs olyan lakója se Forksnak,se Port Angelesnek,akinek a vezetékneve Cullen.Tudom,hisz kutattam utánuk.
Mielőtt beértem volna a városba,irányt váltottam.Seattle.Na ott már voltam!Sőt!Állandóan ott vagyok,ha vásárlásról van szó.Egyedül,vagy anyámmal,természetesen...Elértem,bár vagy fél órámba beletelt.Az erdő szélén álltam meg,mikor felnyögtem megrökönyödésemben.A ruhám!Nem elég,hogy elszakadt,csurom vér az egész.Pedig ez a kedvenc Gabbana rucim volt.És a kabátom,hát az valami katasztrófa sújtotta terület!Valamit tennem kell,így nem mehetek emberek közé.Bár már az is nehéz feladat lesz,hogy ne essek nekik.A torkom.Jesszus de kapar,és ég.Mintha tüzes vasat ennék.Ah!Isteni,már csak ez kellett.Vérszomj!
Találtam egy kis butikot,amit látni lehetett az erdőből is.Amint az eladó kitette a Zárva táblát,és hátravitte a pénzt megszámolni,belopóztam.Könnyen ment.Magamhoz vettem egy farmert,topot,cipzáros-kapucnis pulcsit,kabátot,és tornacipőt.Egy nagyobb kézitáskába pakoltam még egy-két másik darabot is,hogy legyen mibe átöltöznöm később is.A hajamat összekötöttem,és egy baseball sapkát vettem fel rá.Nem volt nálam semmi sem,ezért csaptam egy kis zajt,és elbújtam.Hallottam,ahogy az eladó szívverése felgyorsul,és a légzése zihálásba vált.Óvatos léptekkel,és paprikaspray-vel a kezében jött ki.
-Van itt valaki?-kérdezte,és a hangja megremegett.Nem válaszoltam,hanem besuhantam az hátsó helyiségbe,ami irodaként szolgált.Az elcsórt pénztárcába tettem némi pénzt,majd az ablakon megléptem.Szégyen érzet töltött el,amiért csak így megloptam valakit.De szükségem van rá.

Egy New Yorkba tartó gépre sikerült jegyet szereznem.Levegővétel nélkül ültem végig a több órás utat,majd nagyon gyorsan kiverekedtem magam a városból.Emberként túl sokan ismernek országszerte,sőt,világszerte.Túl jó voltam,túl tehetséges,és túl önfejű.Annyira hiányoznak már most anyuék.Már biztos mindenki keres,hisz nem értem haza.Miért nem hallgattam rájuk?Valóban beteg voltam.És tessék,itt kötöttem ki a hülye fanatikusságommal.Menekülök,mert vámpírrá változtam,egy vérengző szörnyeteggé.Lehet,hogy még nem öltem embert,és nem is akarok.De annyira csábító az illatuk...én pedig újszülött vagyok.Egy apró hiba bármikor becsúszhat.Még ha nem akarom,akkor is.
Szúrt a szemem,amíg az óceánt szeltem át.És nem a sós víz miatt.Hanem mert sírni akartam.Emberként már sírnék is.De most nincsenek könnyeim,csak a szomorúságom,a fájdalmam.Tudtam hova akarok menni,és mit fogok tenni.Angliában van egy kisváros Cornwall szigetén.A neve St.Agnes.Nem túl ismert.Csak egyszer jártam ott,talán 6-7 éves lehettem.Folyton felhős az ég,és gyönyörű az egész táj.Maga a város elbűvölő a 352 fős lakosságával.Ha azóta változott is,nem sokat.Pár hónapja,hogy eszembe jutott a hely,és utána néztem.Van egy kastély a közelében,benn az erdőben 13 hektáros birtokkal.Senki nem zavarja ott a nyugalmat,mert kísértet kastélynak vélik.És a hely eladó.Most beköltözöm oda,és neki állok pénzt szerezni.Elvileg vámpírként könnyen megy.És apa tőzsdeügyeihez is mindig jó érzékkel nyúltam.Amint meglesz a pénz,megveszem a helyet,és hivatalosan is ott fogok élni.
Bár pár változás biztosan lesz.Keresni fognak.A Camilla Stewart helyett Camilla Rhys leszek ezentúl.Mindig is tetszett ez a név.És amolyan ősi angol név,tehát ide illő is lesz.Olyan lesz,mintha angol lennék,így nem kell törődnöm a vízummal.A papírjaimat majd hamisítom,amint lesz rá pénzem.

2010. július 10., szombat

1.fejezet

Sziasztok! Dijja vagyok. Meghoztam az első részt. A következőt pedig Nikki fogja. Remélem tetszeni fog nektek ez a kis történet. KÉRÜNK MINDIG KOMIT!!:D  Jó olvasást! Puszi.

- Anyu,megmondtam, hogy nem érdekel az amit mondasz. Fogadj el olyannak, amilyen vagyok-ordítottam neki. Megint a szokásos veszekedés. Miért vagyok befordulva, miért élek egy fantázia világba...blah-blah-blah...
- Milly,én elfogadlak így...de a véleményemet azt megfogom mondani...és nem tetszik, hogy ilyen vagy.
- Ha nem tetszik, akkor ez van. Én most elmegyek egy kicsit. Majd jövök-mondtam neki valamivel higgadtabban.
Kiléptem az utcára és elindultam az erdő felé. Még világos volt, így simán beljebb merészkedtem. Minden olyan csendes, olyan nyugodt volt. Úgy egy órája sétálhattam, mikor egy fehér csík haladt el mellettem. Láttam, hogy megáll és a következő pillanatban már előttem termett. Hófehér bőre volt és fekete szeme. Szőke,kócos fürtjei az arcába hulltak. Hirtelen elkapta a derekam és megharapta a nyakam. A félelemtől még elfutni se tudtam. Mikor megharapott éreztem, hogy elkezd égni a testem. Egy sötét helyre érkeztem, ahol a tűz egyre jobban égett. Nem tudtam, hogy mióta feküdhettem így...talán egy vagy két napja. Az égető érzés már kezdett kimenni a végtagjaimból és a szívem felé vette az irányt. Olyan hangosan dübörgött, hogy azt hittem felrobban. Már a vége felé járhatott mert egy hangos durranással megadta magát. Mindent jobban éreztem, jobban hallottam. Mikor kinyitottam a szemem észre vettem, hogy a látásom is javult. Messzebbre elláttam, mint emberként...és itt volt a bökkenő...nem voltam már ember.
Kaparó érzést éreztem a torkomban. Kis szívdobogásokat hallottam, azonnal odarohantam. Szegény kis állatoknak nem volt menekülési idejük. Rávettem magam az egyik őzre, majd a nyakába méllyesztettem a fogam. Mikor végeztem eldobtam az állat elernyedt testét. Most jutott el a tudatomig, hogy mivé váltam. VÁMPÍR lettem, és ezen nem tudok már változtatni. Bele kell törődnöm a sorsomba. Szüleimhez nem mehetek vissza, mert akkor tuti rátámadok valamelyikre. Így maradt az, hogy egyedül „élem” az „életem”. Azt tudtam, hogy nem akarok embert ölni, és kiálltam az elhatározásom mellett. Indulás előtt leterítettem még egy szarvast. Majd folytattam az utam a szomszéd városba...Forksba.

2010. július 9., péntek

Prológus

Engem Camilla Rhysnek hívnak.De jobb szeretem a Milly-t.
Nagy Twilight-fan voltam.Ez szinte már beteges.A szobám fala tele volt poszterekkel,a filmben elhangzott számokat hallgattam,és újra és újra elolvastam azt az egy könyvet.Nagyon szerettem volna,ha Stephenie ír több részt is,de nem így történt.Így ha tehettem,akkor a filmet is néztem.Nem voltak barátaim,pedig nagy sztár voltam a suliban.A pom-pom csapat kapitánya,tehetséges zenész,és az ország ígéretes tornásza.De álomvilágban éltem,mindent megadtam volna azért,hogy a könyv életre keljen,és találkozhassak velük.Akkor még nem értettem,hogy a minden az valóban a mindent takarja.
17 éves voltam,és Port Angelesben éltem a szüleimmel.Anyámat Kristennek,apámat pedig Robertnek hívták.Imádtam őket,annak ellenére,hogy sokat veszekedtünk a fanatikusságom miatt.Nem akartam beismerni,hogy beteg vagyok.
Már nem élhetek velük,el kellett költöznöm.Hogy miért is?Egy szerencsétlen hülyeség miatt,egy egyszerű baleset miatt.Csak egy apró horzsolás volt...és mégis itt kötöttem ki.
Aznap megint veszekedtünk a szüleimmel...





Bocs,dijja,de egy kicsit átírtam.Meglepetés írás,tudod!De véglis az alapja ugyanaz,amit te szerettél volna,én csak megtoldottam.pux.Đ